Több, mint egy hónapja van mellettem valaki, aki úgy szeret ahogy vagyok. Szereti a hibáimat is, amit pedig nem, azt elviseli. Mindig is egy ilyen emberre vágytam. Én vagyok a legboldogabb lány a világon, mióta velem van. És tudom, h csakis a enyém (L)
Kb a fél életemet a szerelemnek szenteltem. Olyan sosem volt, h valakibe nem voltam belezúgva halálosan... És egyik sem egykét napos volt. Volt ami három évig tartott... És ennyi szenvedés kellett ahhoz, h megtaláljam ŐT.! És ha belegondolok, megérte.
És most érzem azt amit eddig még sosem. Ez, ha viszont szeret akit szeretsz, a szerelem egy teljesen más formáját mutatja meg. Boldog szerelem. A legjobb dolog a világon.
Amikor jön mellettem, és fogja a kezem. Vagy ha fáj valami, mindig keresi azt ami enyhítheti. Vagy amikor csak spontán ad egy puszit és megölel. Tényleg nincs ennél jobb érzés.

De természetesen mindennek van egy rossz része. MIért is ne?
Szóval igen... A szülei :| Hát, hogy is mondjam. Kicsit régimódiak, szépen megfogalmazva. Keveset engednek. Hétközbe alig vagyunk kettesben, hétvégén meg csak egyik nap és akkor se túl sokat... :// Ez így elég rossz. Én meg nem az a fajta vagyok, aki ezt sokáig elviseli. De tudom, h az ami köztünk van erősebb a szülőknél, MINDENNÉL.!

Szóval én most egy boldog ember vagyok. Ráadásul itt a tavasz, és ez még megtoldja a jó hangulatom. Lebegek, a lábam egy picit se érinti a talajt. Ami egyébként nem jó, ugyanis szinte mindenből rontottam. Örülök ha lesz egy 4.6os bizim :/ Ami azért tőlem eléggé szokatlan :S
Most ennyi. Amint úgy érzem, írok :P